Javíthatatlanul naiv és jóhiszemű vagyok több százezer honfitársammal egyetemben, amikor azt hiszem, hogy a szerződés vonatkozik legalább arra a két félre, aki megkötötte.
A biztosítók legalábbis ezt mondják, amikor a díjak befizetéséről van szó, és a díjfizetéssel kapcsolatos késedelmek (a legkisebb is) a legnagyobb meglepetéseket tudják okozni az ügyfelek részére (kockázatviselés megszűnte, esetleg maga a biztosítás megszűnésének különböző vállfajai, kötelező típusú biztosítások esetén hatósági retorzió, stb.). Persze – semmi más nem történik, mint a szerződés pontos betartása…
Mindezzel nem is lenne probléma, ha a biztosító a reá vonatkozó fizetési kötelezettségeket is ugyanilyen szigorúan tekintené önmagára nézve kötelezőnek és feszesnek.
És most akár beszélhetnék saját élményemről is, amikor a biztosító a biztosítási összeget az esemény bejelentésétől számított 15 munkanapon belül (vagyis a 15. munkanapon) fizette ki, holott a szerződés egyértelműen 15 nap(!)-ról szólt. Ez azonban csak egy piciny keserű pirula. Semmi azokhoz a pofonokhoz képest, amit az árvízkárosultak kapnak azzal, hogy egyszerűen indoklás nélkül jelentős késedelemmel jutnak a kárösszeghez, sok esetben csak annak töredékéhez, és a károk a mai napig nincsenek rendezve! Beszélhetnénk bármilyen káreseményről, idén azonban az árvízkárok fókuszba helyezték ezt a kárfajtát, és egyértelműen látható a biztosítókkal szemben érzett általános ellenszenv.
Épp elég nagy a gond azzal, hogy az esetleges önkormányzati segítségek is csak a biztosítási összeg kifizetése függvényében működnek, az egész mechanizmust helyből a biztosítók kelletlen magatartása akadályozza és nehezíti. Bármilyen híradás, tudósítás, ismertetés, helyzetjelentés jelenik meg a médiákban, másról sem szól mint a biztosítók tesze-toszaságáról. Arról hogy nem fizetnek, késve fizetnek, azt mondták, hogy utaltak, de három hete nyoma sincs a pénznek és sorolhatnám. Mindaddig áll a házak újraépítése, felújítása. És lassan itt a tél. A legfelháborítóbb az, amikor egy pofátlanul kis összeggel szúrják ki a károsult szemét. Nem értem. Miért? Alulbiztosított volt az ingatlan? Pedig erre egy ideje már nagyon figyelnek, ugyanis az alulbiztosított házra alacsonyabb összeget fizetnek ki a káreseménykor. No meg díjfizetéskor a bevétel is kisebb… Vagy van a szerződésben olyan, hogy csak a kárösszeg egy részét kell kifizetni? Vagy régi a ház, és avult értéken fizetnek? Az okok egyik híradásból sem derülnek ki, de az egésznek olyan íze van, mintha a biztosító nem akarna fizetni…
Ha én biztosító lennék, ilyen eseménykor minden likvidálható tőkét megmozgatnék, hogy elégedett ügyfelek hada dicsérjen. Vagy ez nagyon naiv gondolat? A legjobb befektetés az elégedett ügyfél. Szerintem. Egy korrekt hozzáállás többet érne ezer hiperprofiüzletkötőszemináriumra elküldött felsőfokon képzett ügynöknél (ez ugyebár alapkövetelmény, hiszen egy gimiérettségivel ma már nem is lehet biztosítást eladni), akik elég agymosottak, és már-már pszichológiai képzettséggel rendelkeznek az ügyfélbecserkészés és bevételtermelés terén. Az ügynökképzésre horribilis pénzt költenek a biztosítók. (Abból a pénzből, amit biztosításra fizetünk.) És az egész mit ér, ha elégedetlen az ügyfél? Nem egy lejárt szavidejű tejről van szó, hanem a házáról, az élete munkájáról, a családja jövőjéről. Nehéz lenne korrektnek lenni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése