ÉMÁSZÓKA

Az egyik magyarországi áramszolgáltató, az ÉMÁSZ valószínűleg külön státuszt hozott létre, és embereket foglalkoztat azzal a céllal, hogy kiagyalják, milyen apróságokkal lehet ügyfeleiket megvezetni és hülyének nézni. Hogy valóban apróságokról van-e szó, az bizonyára megkérdőjelezhető, hiszen az apró lépések összesítve nagyon sokjegyű eredményjavulást mutathatnak a mérlegkimutatásban, így majd a részvényesek zsebében, nem is beszélve arról, hogy a fizetőképtelen ügyfelek statisztika- és bevételrontását milyen jól lehet kozmetikázni néhány trükkel. Nézzünk hát a „bosszantóemberek” ötleteiből néhányat:

Amikor a nevezett vállalat a havi leolvasás-elszámolásról áttért az éves leolvasás – havi átalányfizetés rendszerére, „nagyvonalúan” felajánlgatta ügyfeleinek, hogy inkább picit magasabb havi fogyasztást vállaljanak be, hiszen akkor elkerülhető, hogy az éves elszámolások után nagy összegeket kelljen ráfizetni. Az „előrelátó” ügyfelek természetesen ráálltak az alkura (titkon számítván arra, hogy az így felhalmozódó túlfizetés még jól is fog jönni az ínséges január-februárban), majd jött a derült égből a gumibot: Az elszámolásokkal órákat sorban álló ügyfelekkel kellemes mosollyal közölték, hogy „túlfizetés vissza nem jár, csak lefogyasztható”.

Ahhoz, hogy az energiamamut jobb belátásra térjen, egy rendeletet kellett hozni. Bár ez az alaptörvény ránk, egyszerű halandókra rendelet nélkül is vonatkozott mindig is: „Más javát nem vesszük el erőszakkal”, ez különböző megfogalmazásokban már ősidők óta napvilágot látott hol egy-egy törvényben, hol a bibliában, minden vallás és társadalom törvényeiben, ennek elfogadásához az ÉMÁSZ-nak mégis egy friss rendeletre volt szüksége, és így végre erőszakkal visszafizették a túlfizetéseket.

Az ÉMÁSZ „bosszantóemberei” ezután a következő trükköt eszelték ki:

A 2008. december 27-31. között lezajló óraleolvasások után a következő leolvasás 2010. január 22-én történt. Nagyon megjegyeztem, hiszen már azt hittem, hogy nem is lesz óraleolvasás, de megkönnyebbültem, amikor megjelent az ÉMÁSZ létezését bizonyító leolvasóember. Summa-summárum rövid fejszámolás után esett le a tantusz, hogy ezzel a húzással 2010-ben a 2009-ben valóban elfogyasztott elektromos áram majdnem 10%-kal növelt értékét fogom fizetni, hiszen közel 13 havi díjat osztottak most el 11 felé (ugyanis az elszámoló hónapban nincs díjfizetés). Nyilvánvaló, hogy ez a többlet a következő leolvasáskor kompenzálódik (amennyiben 2011-ben nem márciusban ér ide a leolvasóember, hanem mondjuk 2010. december végén), de ha tetszik, ha nem az áram emiatt ez évben havi 2ezer forinttal többe került nekem, és még ki tudja hányaknak!

A bosszantóemberek azonban nem pihennek, és időközben újabb trükköt agyaltak ki arra, hogy figyelmemet ébren tartsák!

A díjfizetés határideje – amióta eszemet tudom általában minden hó 26-a volt, és hogy nem emlékszem rosszul, igazolja számomra az évekkel ezelőttről megőrzött megannyi számla. Nemrég lettem figyelmes arra, hogy a fizetési határidő hónapról-hónapra kezd picurkát „visszaaraszolni” A dátumok mindig egy-egy nappal korábbra tolódtak, és ha a fizetési határidő a hétvégére esett volna, akkor természetesen a pénteki időpontot választotta a  "drága" szolgáltatóm.

E pillanatban ott tartunk, hogy a 26-a helyett már 17. a fizetési határidő, és ugye ha nagyon törvénytisztelők akarunk lenni, és igazodni ahhoz a 2010-es törvényhez, hogy a határidő mostantól nem a befizetés, hanem a beérkezés határideje, akkor tanácsos lesz tizenharmadika körül fizetni. El sem merem képzelni, hogy csoportos beszedési megbízással mit garázdálkodnának ezek a bankszámlámon.

Kíváncsi leszek, hogy a fizetési határidő vissza-araszolgatásával mikorra fordulunk egy egész hónapot. Mindenképpen megírom, ha a határidő ismét 26-a lesz, csak éppen „tárgyhót megelőző hó 26-a”. Azt is megírom, ha ideért a leolvasóember. Csak a bosszantóemberrel tudnék egyszer találkozni…